Ri
Ringat a reggeli rohanás,
rebben a róka után a farka,
cipőmnek letörött a sarka.
Rigókat fosztogat a szarka,
rám köszön a valóság,
hiúság-e csak az alkotás,
vagy minden napom oka?
Hogy mennyire vagyok oda?
Elkapjak egy percet az időnek,
egy mozdulatot az esőnek,
vagy maradjak lány újra,
aki nem lép az útra, csak az utcákat rója?
Naphosszat szalad valami ügyben,
és még kedvére se tesz eleget a kedvesnek,
és ha lopna magának is pár napot
– annak árán, hogy koplal – ,
már mindjárt egy naplopó.
Bíztatva persze, hogy más is így van ezzel,
de ez engem nem érdekel.
Nekem játszódnom kell!
