ZÖLD ÜVEGEN ÁT
Porba lépek, és hallgatok,
hullámokon hánykódok,
lefittyed nyakamon bús fejem,
eloltja lázamat a légüres förgeteg.
Halkul nyomomban a tegnapi röhögés,
felszakad szívemből az ölelés,
elül az orkán a hegyek ormán,
lenyomom akkor is a béka torkán.